Tiga
Tiga
TIGA INTERJÚ
Lehetne Indonézia királya. Átszelhetné álom-yachton az óceánt. Egyelõre azonban környezetvédelemért és Aids-alapítványok támogatásáért kampányol, hiányolja magyar vizsláját, és augusztus 31-én Budapestre repül. A Bonus Fesztiválra érkezõ fellépõk közül most kanadai Tigával beszélgetünk.
Milyen emlékeid vannak a legelsõ és legutolsó magyarországi fellépésedrõl?
Az elsõ, amire emlékszem, egy hatalmas party volt, igazán kemény techno-val. Sétáltam befelé, és aggódtam, hogy az én zeném túl lágy és lassú lesz a közönségnek. Úgyhogy elõvettem a vészhelyzetre tartogatott techno-lemezeimet és mindent +8-as sebességgel játszottam. Az éjszaka ezzel együtt nagyon rendben volt. Nem mondhatnám, hogy könnyen ment a munka, de nagyszerû volt a buli. Az utolsó fellépésem Sopronban történt, elég nedves idõben. A színpad üres és néma volt, mielõtt játszani kezdtem. Mindenki csendben várt. Furcsa volt így kezdeni, de aztán megint minden a legjobban alakult.
Mi volt a legbizarrabb élményed nálunk?
A legelsõ fellépésemen volt egy MC, azt hiszem Ausztriából. Bevazelinozta a fejét, szövegelt, énekelt, kiáltozott. Elég furcsa volt, ám tulajdonképp megfogott.
Mennyire ismered Budapest nappali arcát?
Nem nagyon. Párszor sétáltam a városban, átmentem a híd túloldalára, vettem jégkrémet, megnéztem a porcelánboltokat. Minden alkalommal, amikor csavarogni indultam, csendesnek tûnt a város. De tetszett és segítene, ha legközelebb mellém szegõdne egy idegenvezetõ.
Sokat utazó djk szerint Közép- és Kelet-Európa klubélete illetve a közönség reakciói eltérnek a Nyugaton tapasztaltaktól. Neked mi errõl a véleményed?
Azt kell mondanom, hogy minden egyes alkalom, amikor Magyarországon játzsok, különleges. A közönség lelkes és energikus, valóban vidámak. Ugyanezt vettem észre Szerbiában. Azt hiszem, Kelet-Európa még mindig élvezi a klubéletet és kevésbé unott, mint Nyugat.
Mit tudsz a Bonuszról, mire számítasz a rendezvény kapcsán?
Semmit sem tudok és mindenre számítok.
Rengeteget utazol. Nemrég kijelentetted, hogy a jövõben 100% széndioxid-semleges lesz, magyarán szólva különbözõ, a széndioxid-kibocsátás ellensúlyozására szakosodott alapítványt vagy céget támogatsz utazásaid során. Valóban hiszel ennek a hatékonyságában?
Nem, nem igazán. Lehet, hogy nagy átverés az egész és csak azért van, hogy a bûnösnek érezze magát, aki sokat repül. Mégis, ez a legjobb, amit momentán tehetek. El tudom képzelni, hogy a széndioxid-kibocsátás ellensúlyozására épülõ programok segítenek egy kicsit, de nyilván nem ez a megoldás azoknak a károknak a helyrehozatalára, amit utazásainkkal okozunk. Részemrõl megpróbálok kevesebbet repülni és hajózni inkább. Még jobb lenne, ha a partik jönnének oda, ahol én vagyok.
Hogyan vennéd rá az embereket a környezetvédelemre?
Mindenki szereti a természetet, amikor épp a szabadban van, ez természetes reakció. Tehát a kölyköket többször kéne a szabadba vinni. Ha fiatalkorukban megtanulják becsülni, akkor motiváltak lesznek az értékek megõrzésére. Személy szerint úgy érzem, az embereknek el kéne gondolkozniuk azon, mennyi idõt töltenek a tv elõtt, és ki kéne tûzniük maguk elé, hogy ennek az idõnek minimum a húsz százalékát a természetben töltsék, állatokkal és növényekkel körülvéve. Természet nélkül nincs költészet.
Még mindig csodálatos környezetünknél maradva: jártál valaha Indonéziában? Ugyanis most jöttem rá, hogy a neved, Tiga, hármat jelent indonézül. Hogyan kaptad ezt a nevet?
A szüleim választották a nevemet. Sosem jártam még Indonéziában, de szeretnék elmenni oda. Mondjuk királyként.
Van még valami fontos a környezetvédelmen kívül, amiben részt veszel: a 'Fashion against Aids' (Divat az Aids ellen) program, melyet a H&M divatház hirdetett. Hogyan kerültél képbe?
Felkértek, hogy tervezzek ruhát a kampány jegyében. Az bevétel jelentõs részével Aids-alapítványokat, kutatásokat támogatnak. Örültem, hogy segíthetek. Szívesen vállalnék még több karitatív munkát, ez a legkönnyebb módja mások segítésének.
Milyen ruhákat terveztél és mi volt velük az üzeneted?
Két trikót terveztem. Az üzenet csak annyi: maradjatok fiatalok.
Mostanában Micky Mouse-t reklámozod az öltözékeddel. Honnan ez a szerelem?
Nem is tudom. Nagyon szerettem Micky Egeret, gyerekként. A nagymamám kilencéves koromban elvitt Disneyworld-be, hihetetlen élmény volt!
Szereted a magyar vizslát is, legalábbis egyszer ezt nyilatkoztad. Miért nem viszel egyet magaddal legközelebb?
Volt egy pompás magyar vizslám, Uma. Hét éven keresztül õ volt a legjobb barátom. Órákat töltöttünk együtt a parkban, még focizni is tudott! Két évvel ezelõtt arra kényszerültem, hogy egy barátomnak adjam, mert annyit utaztam.. és mert Uma kezdett agresszívan viselkedni a kisebb kutyáimmal. Imádnám, ha megoldható lenne, hogy minden egyes alkalommal, amikor Magyarországra megyek, egy vizsla várna a hotelnél.
Visszatérve az utazásaidra, a széndioxid-kibocsátás ellensúlyozása kapcsán említetted, hogy többet hajóznál. A honlapodon azt is elárulod, hogy álmod átszelni az Atlanti-óceánt egy, a kiadód nevét viselõ, Turbo-yachttal. Hogyan képzeled el az utat? Kiket látnál szívesen a fedélzeten és hol kötnétek ki?
Velem jönne az összes monogrammos poggyászom, valamennyi könyvem, a háziállataim, a madaraim, minden barátom. Reggelente olvasnánk, délután fociznánk a fedélzeten, este táncolnánk és zenét hallgatnánk a csillagok alatt, aztán egy hét múlva kikötnénk Odessában. Vagy Marseille-ben inkább? Esetleg Lisszabonban. Nem tudom. Talán nem is kötnénk ki soha többé.